Te ismersz olyan párokat, ahol mindkét fél egyformán elégedett a szex mennyiségével és minőségével?
Olyan, mintha a mostani világunk két pólusra szakadt volna a szexualitással kapcsolatosan. Az egyik oldalon percek alatt csatlakozhatsz egy társkeresőre, és ott randi hegyeket beszélhetsz meg (persze nem azonnal az igazival, de erről majd később), a másik oldalon ott a sok magányos férfi és nő, akik egyedül, sírva vagy keseregve ölelik magukhoz a párnájukat éjszakánként. Még sokszor akkor is, ha egyébként fekszik valaki az ágy másik oldalán. Hogyan lehetséges, hogy ilyen messzire kerültünk a harmonikus, kielégítő, mindkét fél számára megfelelő mennyiségű és minőségű szexuális élettől? Vagy sosem volt ilyen? Ez csak ideál lenne?
Úgy vélem és úgy tapasztalom, hogy a szexuális forradalom erősödése óta – 1960-1980 közötti időszak – sokat nyertünk a szabadabb, bővebb információ-áramlással, és sokat veszítettünk a szerelemről, intimitásról szóló információk késlekedésével. Nem fordítottunk akkora energiát a szexualitásunk érzelmi területeire, mint amennyit a fizikai funkciók területeire. A szexualitás nem csak testi történés, hanem a szív és az elme, az illatok és az érzések, a vágyak és az érzelmi érettség, az álmok és az álmodozás, a spiritualitás és az eggyé válás – és még mi minden – együtthatója, játéka. Ha csak a szexuális aktusra és a genitáliák „jó működésére” koncentrálunk, akkor kiüresedik, töredezetté válik, lélek nélkülivé válik a szex.
Természetesen lehet akkora a testi vágy szintünk, hogy átmenetileg mindez nem számít, annyira vágyunk magára a szexre, hogy nem törődünk a lelki részével, az érzelmeinkkel és a sebezhetőségünkkel. Az életünk különböző korszakaiban erősebb és gyengébb lehet a vágy-szintünk, és ennek megfelelően lehetünk frusztráltak vagy passzívak az ölelés hiányától. Normális, természetes emberi érzések, vágyak ezek. Csakhogy a partner, a jó partner nem jön vezényszóra. Vagy a kapcsolaton belül mentünk el egymás mellett, ráuntunk a másikra, vagy sosem illettünk igazából össze, vagy válás, szingliség, egyedülállóság esetén várjuk, várjuk az „igazit”. Vagy valakit. Vagy akárkit?
Könnyű azt mondani, hogy uralkodj magadon, tanuld az önuralmat, tereld el a gondolataidat. Az emberi lét legsürgetőbb vágya, a szex, kielégülés, ölelés iránti vágy pont olyan erős tud lenni, mint az állati ösztönök a fajfenntartásra. Halálba mennek akár az állatok, hogy párosodjanak. Miért is lennénk mi mások, a fizikai vágyszintünket tekintve? Mégis, az élet, a sorsunk, az életutunk, a jó és rossz döntéseink, betegség, krízis, lelkiállapot, külső és belső tényezők - megannyi dolog megakadályoz bennünket abban, hogy a legaktívabb éveinkben a legaktívabban éljük meg a szexualitást. Kisebb-nagyobb életszakaszokra le kell mondanunk a szexről. Ki így, ki úgy viseli el.
Nőknél gyakori, hogy a hormonok szintje lesz az áldozata ennek a lemondásnak. Túl korai menopauza, túl magas tesztoszteron-szint, menstruációs zavarok, depresszió, kiégettség, frusztráció, dührohamok vagy takarítási rohamok, szociális zavarok lehetnek a következményei az elfojtott szexualitásnak.
A férfiaksincs ez másképp, bár ők önkielégítéssel, profi szolgáltatókhoz járással oldhatják a feszültséget, vagy talán gyorsabban, "könnyebben" szeretőt keresnek maguknak, vagy végig próbálgatják a társkereső oldalakon kínálkozó nőket. Vagy elfojtják ők is magukban a vágyat - és ez nem könnyebb számukra sem, mint a nőknek.
Pedig nem kellene így lennie. Bár a nők számára a női lét megannyi szerepet, lehetőséget hoz számunkra, hogy megéljük a női szerepeinket, amelyben legalább az itimitást megélhetjük - de amilyen nagy a ielégítetlen szexuális vágy, nagy a hiányérzet. Mégis muszáj, meg kell tanulnunk az önkontrollt, ha az élet úgy hozza, hogy hosszabb-rövidebb időre le kell mondanunk a szexről.
Van, aki alkalmi kapcsolatokban keresi a megoldást. Miért nem jó megoldás az alkalmi kapcsolatok világa? A nők sokkal sérülékenyebbek egy alkalmi kapcsolatban - de a férfiak is sok plusz veszélyt vállalnak be, főként, ha foglalt, családos férfiről van szó. Míg egy férfi ilyen esetben csak a szexre gondol szex közben, egy nő már az esküvőt tervezgeti. Ígéretekre vágyik. Bízni akar. Családot, megnyugvást, biztonságot, otthont akar. Szeretetre vágyik. Elkötelezettségre. Mégis, sokan eladják az érzelmeiket egy illúzióért, egy kis pásztoróráért, amit valamelyik bulin vagy társkereső oldalon szerzett kaland kínál. És hiába a jó szex (mert a szex lehet azért nagyon jó, ha nincs is érzelmileg megalapozva), ott marad egy hiányérzet, egy önbecsülési zavar, az intimitás és a bensőségesség, és főként a jövő hiánya.
És akkor még nem beszéltünk a szexuális úton terjedő betegségek és a nem kívánt terhességek veszélyéről… Mert egy ilyen helyzetben mindig a nő viszi el a „balhét”, a férfi jó esetben csupán a kezét szorongathatja, vagy együtt érezhet vele – a fizikai kockázat a nő viseli.
A szexualitás nagyon erős energia. Ha együtt jár az intimitás képességével, lehetőségével - nagyon sokat jelent. A másik ember befogadása, elfogadása nem csak szólam, hanem a legszorosabb kapcsolat, az életünk összekeveredése, összekapcsolódása. Még egy alkalmi kapcsolatban is. A kielégülés érzése gyorsan múlik, a lélek kielégületlensége még mélyebb lesz.
A szerelmi életünk is lehet "beteg", és bizony okozhat betegséget. Ahogyan a szex-hiányos, ölelés-hiányos időket viseljük, az hű tükre a személyiségünknek. Hogyan reagálok egy számomra szélsőséges helyzetben? Milyen tulajdonságaimat fedezem fel, amikkel megnyugtatom magam, amikkel harmonikus állapotban tarthatom magam annak ellenére, hogy nincs meg az az ölelés, amire vágyom? Hogyan reagálok, ha nem tudom megélni a belső ösztöneimet, nem tudok engedelmeskedni az élet parancsainak?
Mit tehetsz, ha a szerelmi életed nem azt adja számodra, amire vágyódsz? Ha nincs éppen partnered?
Először is szerelmesnek lenni sok mindenbe lehet. Például az életbe is! A szexuális energiák túltengése gyakran azt a hiányt fejezi ki, hogy nem tudunk az érzelmeinknek utat találni. Nem találjuk önmagunkat. Nem kerültünk összhangba a sorsunkkal, a lelki utunkkal. Nem vagyunk tisztában az életfeladatunkkal, amire éppen azokban az időszakokban tudnánk nagy energiákat fordítani, amikor nem kell figyelnünk egy másik emberre, nem vonja el a figyelmünket egy másik ember jelenléte, igényei, energiája.
A nőiés a férfi szerepeinkkel sem vagyunk tisztában. Egy nő nem csak akkor nő, egy férfi nem csak akkor férfi, amikor az ágyban ölelkezik. Számtalan gyönyörű női és szép férfi szerep van, amivel azonosulhatunk. És igen, ezt is akkor tudjuk a legjobban felfedezni, megismerni magunkban, amikor magunkban vagyunk. Kamatoztatni ezt a tudást pedig akkor tudjuk majd, amikor már ott van a társunk, a párunk, akinek odaadhatjuk mindazt, amit magunkban felfedeztünk.
Nem árt a lelkünket is megőrizni, épen tartani. A sok alkalmi kapcsolat koptatja, akár meg is eheti a lelket. Nem marad elegendő lelki energiánk, önbecsülésünk, mire tényleg megérkezik az „igazi”. Nincs miből adjunk, mert már elkopott a testünk, lelkünk a lélektelen ölelésekben. Nincs több „üzemanyag”. Túl sok a bizalmatlanság. Túl sok volt a hiábavaló reménykedés, a szívfájdalom.
Vigyáznunk kell a szexuális energiáinkra, és időről időre meg kell újítani, meg kell tisztítani azokat. Még akkor is, ha nincs szexuális partnerünk. Ha viszont volt ilyen alkalmi kapcsolat, vagy sok alkalmi kapcsolat, akkor egy megújító, felismerő, feldolgozó program sokat segíthet abban, hogy egy méltó, jó kapcsolatra készen álljunk. Tulajdonképpen, ha a szexuális energiáinkat alkalmi kapcsolatokban éljük ki, vagy durván elfojtjuk, akkor önmagunkat csaljuk meg. Nem kell elfojtani sem, hanem a testünk kényeztetésének számtalan módjával élhetünk. Sokszor az ölelés, az érintés az, ami igazán hiányzik. Ezt megélhetjük egy jó masszázs (nem szex-masszázsra gondolok, hanem professzionális, értő kézzel végzett, szakszerű masszázsra), egy finom fürdő, egy finom krémezés, és igen, egy ön-kényeztetés által is.
Szándékosan írtam ön-kényeztetést, mert szeretném az intimitást még az önkielégítés világába is tudatosan bevinni, tanítani. (Itt szeretném említeni a mostanában divatos jóni masszázst is, amelyet szinte minden női testi-lelki bajra kínálnak a szolgáltatók. Nem tudom, milyen lehet, mert nem próbáltam, és nem is fogom kipróbálni, de vajon megadja-e az intimitás, összetartozás, egybeolvadás érzését a nőnek? El tud-e vonatkoztatni attól, hogy aki a jóni masszázst végzi, az fél óra múlva egy másik nővel fogja ugyanezt végezni, és lehet, hogy aznap, vagy azon a héten tucatnyi nővel még? És nem tehetek róla, de nekem a higiénia is folytonos kérdés ebben az ügyben…)
Egyébként is jó tanácsom nőknek, hogy ne adják ki magukat ezen a téren, és főleg ne legyenek vulgárisak, közönségesek a saját szexuális életükkel kapcsolatosan. Sem a nők, sem a férfiak nem veszik ezt jó néven, de különösen a férfiak – feltéve, ha valóban társra, és nem csak szex-partnerre vágyunk – érzik úgy, hogy a közönségesen viselkedő és kommunikáló nő nem az ő „királynőjük”. Márpedig minden férfi egy királynőre vágyik, aki persze az ágyban nem mindig méltóságteljes, de az ágyon kívül mindenképp.
Kedves Nőtársaim, ne csaljátok meg magatokat! Ne engedjetek a közönségesség és az alkalmi kapcsolatok világának. Természetesen nem kell középkori aggszűzként tengetni az életünket, de megfontoltan, büszkén, méltósággal megélni azt, hogy akár van, akár nincs szexuális életünk, ez az önbecsülésünk szempontjából igen fontos. A női, teremtő energia nem cserélhető le egy „dugásra”. És főként, azt a bizonyos "hetedik ajtót" soha ne nyissuk ki, ne engedjük, hogy arra biztasson valaki, hogy kinyissuk... Erről egy másik cikkben írok majd.
A szexualitásunk a személyiségünk fontos alkotóeleme, a kisugárzásunk és a sorsunk, döntéseink, jó vagy rossz életeseményeink meghatározója. A szexualitásunkat, amely ezerféle módon mutatkozhat meg a mindennapjainkban, mi gondozzuk, mi nevelünk belőle vonzó, mindenen áthatoló illatú szép virágot, vagy saját magunkat is elsorvasztó, lenyomó kórót.